Facebook őrület

Tényleg kell ez nekünk non-stop, számítógépen, telefonon, mindenhol? Reggel Facebook-kal kelünk, este Facebook-kal fekszünk.

Fotó

Valljuk be, méreteket öltött a Facebook őrület. Aki nincs jelen a Facebookon, az szinte már nem is számít. Sokan sportot űznek az ismerősök gyűjtéséből. Jelölnek ismerőst, ismeretlent, minél több van belőlük, annál jobb. Ez persze elég nagy butaság, annál is inkább, mert jó részét az „ismerőseinek” nem is ismeri. IRL, vagyis is in real life max. látásból ismerik egymást, legjobb esetben párszor beszéltek.

Végül is, ha nekik jó, akkor nekem is, ezt kellene mondanom erre, de sajnos nem így van. Nálam a Facebook többször is kivágta már a biztosítékot. De ha pontos akarok lenni, akkor azt mondom, hogy nem a Facebook, hanem az „ismerőseim” vágták ki a biztosítékot.

Az elején én is jelölgettem ismerősöket, engem is jelöltek ismerősök. Aztán jöttek a játékra való felkérések, ami fölöttébb idegesítő volt. Kezdtem megtanulni használni a sok beállítást. Letiltottam a játékfelkéréseket és ment tovább az élet. Azután jöttek a kérések (sokszor ismeretlenektől is), hogy szavazzak X kislányára/kisfiára, aki valamilyen versenyen indult és nyerni szeretne. Ismét beállítások, tiltás stb. Jöttek a megosztási kérések: osszam meg, mert X-nek segítségre van szüksége. Ismét beállítások, tiltás stb. Kutya, macska gazdát keres, osszátok ezerrel. Ismét beállítások, tiltás stb. Kisgyerek, kutyával a kezében, ha összegyűjt 1 millió like-ot, akkor az apu vesz neki egy kutyust. Like-oljátok. Ismét beállítások, tiltás stb.

Már kezdett betelni a pohár és megjött az utolsó csepp is. Az egyik ismerősöm feltöltött pár gyerekkori képet és „tag”-elte a nevem, persze a beleegyezésem és a tudtom nélkül. Ez nekem  már sok volt. Ilyet nem csinálunk. Ezzel betelt a pohár és töröltem a regisztrációmat.

 

Fotó

Jó idő eltelt anélkül, hogy regisztráltam volna újra a facebookra és itt évekről beszélek, ha nem tévedek kettőről, és nem dőlt össze a világ. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy a sport érdekében ismét regisztráltam, ugyanis egy sportcsoportba szerettem volna belépni, ami főképp a Facebookon működött, mert ugye ott mindenki megtalálható, ott könnyebb a kapcsolattartás. Így regisztráltam ismét, de nem teljes névvel és kissé kódolva. Nincs sok ismerősöm, mert nem ez a cél. Őket csak a Facebookról ismerem és csoporton belüli tapasztalatcsere céljából tartom velük a kapcsolatot.

De sajnos így is naponta látok olyan dolgot kiírva az üzenőfalakra, amire és spéci nem lennék kíváncsi, de valamit valamiért, ez a kompromisszum.

Volt már olyan, akit nem jelöltem vissza. Tudom, hogy sértődés lesz belőle, de vállalom. Én irányítom a saját életem és azt is, hogy mi kerül ki a falamra (édes kevés) és azt is, hogy mit engedek meg másoknak.

Összefoglalva a Facebookos tapasztalatokat: eszméletlen mi hülyeséget ki tudnak egyesek írni és az is, hogy mennyire nem gondolják át a tetteiket.

Különböző viselkedési formák amik kiverik nálam a biztosítékot:

1. "Jó reggelt mindenkinek, hoztam a kávét. Puszi, pacsi, ölelés mindenkinek." Van olyan, aki ezt minden nap megcsinálja és este szép álmokat kíván, megmondja ki mit álmodjon és napközben csini csajokat posztol a pasiknak, és kigyúrt pasikat a csajoknak, továbbá megoszt mindent, amit úgy gondol, hogy tudunk kell: idézetek, okoskodások, videók, zene, újságcikkek,  Én személy szerint tudok élni akkor is, ha nem kívánnak nekem jó reggelt minden reggel és akkor is, ha nem kapok napi pasit, idézetet vagy okosságot. Ha kell nekem, akkor keresek magamnak.
2. Van olyan, aki úgy gondolja, hogy bárhova megy, bárkivel találkozik, bármit eszik-iszik, azt meg kell osztani a világgal akár naponta többször is. Én meg úgy gondolom, hogy ha kíváncsi vagyok ezekre, akkor felhívom, találkozunk és megtudom tőle.
3. 100 Happy Days – ezt már nem tudom tolerálni. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem találkozott még ezzel a kihívással, annak elmondom dióhéjban, hogy miről van szó. Annak, aki vállalja, hogy végigcsinálja ezt a kihívást, minden nap meg kell keresni azt a dolgot, eseményt vagy valamit, ami az nap boldoggá tette. Ha ezt megcsinálja, akkor tuti boldogabb lesz. Tényleg? Ettől függ a boldogság? Ettől lesz valaki boldog? Én kétlem. Nekem sajnos végig kellett néznem egy „ismerősöm” 100 boldog napját és képeit, amit megosztott mindenkivel, attól függetlenül, hogy kíváncsi volt rá, vagy nem. Nos javarészt kaját ábrázoló képek voltak és olyanok, amin egy jól begyakorolt fintort vágott az illető, amit mosolynak szánt. Erre az amerikai azt mondaná, hogy. „Who am I kidding?” Attól, hogy jópofát vágok, még nem vagyok boldog és attól sem, hogy megeszem a sütit, vagy a kaját. Na jó, attól pár percig boldog lehet az ember :)
4. Választások előtt némely üzenőfalon olvasom olyant, hogy aki X párti, az azonnal töröljön az ismerősei közül, vagy akik határon kívüliek, azok ne szavazzanak és ehhez hasonlókat. Én ebből sem kérek. 
5. És akkor a rengeteg Selfie-ről még nem is beszéltem.  Minden edzés után felteszünk pár selfie-t, hogy lássa mindenki milyen csinik vagyunk, milyen ügyesen begyakoroltuk azt a pózt, amit úgy gondolunk jól áll. Uhhh :)

Nem szeretnék igazságtalan lenni, ezért tisztelet a kivételnek, de sajnos nagyon sok az ilyen IQ romboló bejegyzés. Sokan csak magukra gondolnak, az már meg sem fordul a fejükben, hogy lehet mások nem kérnek abból, amit ők közzétesznek. Arról nem is beszélve, hogy milyen veszélyeknek teszik ki magukat azzal, hogy ennyi mindent megosztanak. 

Ahol elvárás, ott csalódás. Ez a Facebook esetében is fenn áll. Kétszer hallottam, két különböző személytől, hogy: "Ők sem like-olták, amit kitettem, én sem like-olom amit ők megosztanak”. Most minek kell ezt csinálni? Mi értelme? Azért oszt meg valamit, hogy mások „tetszik”-eljék? És ha nem tetszik, vagy nem érdekli? Ez meg sem fordul a fejében.Facebook fejlesztőknek üzenném, hogy tessék "Nem tetszik" gombot is feljeszteni. Akkor lesz, ami még nem volt. Kíváncsi lennék hányan használnák és hányan térnének észhez :)

Nekem ez a mű, virtuális világ nem nyerte el a tetszésem. Fenntartom magamnak a jogot, hogy azzal érintkezzem, akivel akarok, azzal osszam meg a dolgaimat, akivel akarom és azt is megválasztom, hogy milyen információ jut el hozzám. Én kicsit másképp értelmezem az „ismerős” szót.

Én is jártam úgy anno, hogy jelölt valaki, vissza is jelöltem, mert tudtam kiről van szó, látásból ismertem, viszont sosem beszéltem vele. Aztán egy szép napon szembejött velem az utcán, mosolyogtam neki és vártam a köszönését, mert ő sokkal fiatalabb, de ő elfordította a fejét és elment mellettem. Ő nyilvánvalóan nem ismerős és a Facebookon sem lesz az.

A Princeton-i egyetem kutatói azt mondják, hogy 2017-re a facebook elveszíti a felhasználóinak 80%-át. Ójaj, mi lesz akkor? :)

De nézzük pontosan mit is mondanak a The Telegraph  cikkében?

"By comparing the growth curve of online social networks with those of epidemics like the plague, John Cannarella and Joshua Spechler predicted that Facebook will lose 80 per cent of users by 2017." forrás

Lefordítva: Összehasonlítva az online közösségi hálózatok  növekedési görbéjét azokkal a járványok görbéjével, mint amilyen a  pestis is, John Cannarella és Joshua Spechler azt jósolta, hogy a Facebook  2017-re elveszíti 80 százalékát a felhasználóknak.

 Fotó 

Dr. Philippe Verduyn, a Leuven és Dr. Ethan Kross a of Michigan-i Egyetem kutatói 82 Facebook felhasználó részvételével tanulmányt végeztek és arra a következtetésre jutottak, hogy minél több időt tölt valaki a Facebookon, annál elégedetlenebb lesz a saját életével. Forrás

Szerintem ezt a butaságot nem kell elkövetni. Nem kell mindent elhinni, mert általában az emberek azt töltik fel a Facebookra, amivel hencegni akarnak. A gondjaikat, bajaikat kevesen osszák meg. Szóval nem kell mindenkinek bedőlni és igen, igazuk van a kutatóknak abban, hogy inkább válasszuk az igazi ismerősöket, barátokat, mert boldogabbak leszünk :)

Neked mi a véleményed? Csak engem zavarnak ezek a dolgok? Tényleg hanyatlásnak indul a Facebook?