Egy kis illem

Hamarosan ez a szó tényleg csak egy lesz a sok más elfelejtett szó közül.

Nekem nagyon fura nap mint nap látni a mindennapi életben  és az internetes oldalakon, hogy többen "elfelejtenek" megköszönni valamit. Bennünket kicsi korunktól arra tanítottak, hogy köszönjük, ha valahova belépünk, köszönjünk el, ha valahonnan kilépünk, köszönjük meg, ha valaki ad nekünk valamit, vagy ha valaki kíván valamit és így tanítjuk a gyerekeket is. Igazán nem nagy erőfeszítés,  viszont (szerintem) sokat számít.  

Sokszor megfigyelem a boltokban, hogy hogyan viszonyulnak az eladók a vevőkhöz, tehát azokhoz, akik biztosítsák a bevételt, az eladónak a megélhetést. Sajnos nagyon rossz a statisztika. Vannak helyek, ahol fogadják a köszönést, de ha arra gondolok, hogy a boltos kellene először a belépő vevőt köszöntse, akkor viszont inkább siralmas a helyzet. Vannak olyan helyek is, ahogy egyáltalán nem köszönnek, még akkor sem, ha a vevő köszön, és megköszöni a vásárolt terméket. Most nem azt mondom, hogy földig hajoljon előttem, mint annak idején, amikor a boltos az ajtóban várta a vevőt és úgy tessékelte be, kínálta neki a portékáját, de egy "Jó napot" azért igazán nem lenne nagy dolog.

képforrás

Nemrég a Facebookon történt meg a következő eset. Egyik regisztrált tagnak épp születésnapja volt. Elég közkedvelt az illető, sok ismerőse van, így nem csoda, hogy több mint 300 köszöntő érkezett aznap a falára: képek, jókívánságok, stb. No nehogy azt gondolja valaki, hogy egyenként megszámoltam a köszöntőket. ugyan dehogy. A technika teszi lehetővé, hogy az illető ismerőse azonnal értesüljön arról, hogy hányan köszöntötték.

Nehéz lett volna mindegyikre "Tetszik" gombot nyomni, vagy külön hozzászólásban megköszönni. Egy köszönő bejegyzés viszont megtette volna, két perc alatt el lehetett volna intézni, de ez se történt meg. Elfelejtette? Nem hinném. Akinek ég a fala a sok üzenettől, az nem felejti el megköszönni annak a sok embernek, aki aznap rászánt egy percet. Ha az illetőnek volt ideje aznap posztolgatni egyéb dolgokat, akkor lett volna ideje arra is, hogy kiírja: "köszönöm szépen mindenkinek". Ennyi bőven elég lett volna.

Nem tudom mit mondjak. Nem jó felé halad a világ. Persze azt is lehet mondani, hogy ne foglalkozzak ilyenekkel, törődjek a magam dolgával, de gondoljatok bele, mennyi bosszúság éri az embert egy nap. Nem lenne könnyebb,  ha odafigyelnénk egymásra és egy köszönéssel, jó szóval szebbé tennék egymás napját, hacsak egy percre is? Ennyire közömbösek, kiégettek lettünk és el is fogadjuk ezt anélkül, hogy tennénk valamit ellene?

A másik eset egy gasztroblogon történt.  Egy nagymama panaszkodott, hogy elég nehéz perióduson mennek keresztül a férjével. Betegeskednek és elég rossz a helyzet. Az olvasótábora természetesen gyógyulást, jobbulást kívánt, kinek mi természetesebb. Összesen kb. 23 jókívánság gyűlt össze a bejegyzése alatt. Gondolom tudjátok már, hogy nekem mi lett volna természetes. igen, az lett volna természetes, ha válaszol ezekre a jókívánságokra, megköszöni a törődést. Nem tette.

Kapni igen, de adni, vagy viszonozni, már nem. Minek? 

Csak nekem fura ez a dolog? Túl sokat várnék az emberektől?  Kiment divatból az, hogy megköszönjünk valamit?