A megbocsájtás sem jár mindenkinek

Ez az eset nagyon sokáig nem ment ki a fejemből és bosszantott. Napokig visszaforgattam magamban a filmet és rágódtam rajta.

Tavaly egy Magyarországról külföldre elszármazott ismerősöm látogatott meg, aki még sosem járt Erdélyben. Gondoltam megmutatom neki a várost, elviszem azokra a helyekre, ahova mindenképp érdemes látogatni.

Sétálgattunk egy darabig, aztán bementünk a református templomba, ahol épp egy svájci csoportnak magyarázták el a templom történetét. Szép csendben megnéztük a templomot, lefényképeztük amit fontosnak tartottunk és kijöttünk. Következett a katolikus templom, ahol nyitva volt az ajtó de az előtér után egy zárt rács fogadott. Ennek ellenére tökéletesen lehetett látni a templomot, fényképezni is lehetett. Egy fiatalember térdelt mellettünk és imádkozott, de nagyon vigyáztunk arra, hogy ne zavarjuk. Itt is lefényképeztük, amit akartunk és kijöttünk.

Következett az ortodox templom. Mindenképp meg szerettem volna mutatni neki a belsejét is, mert ő még nem látott ilyet.

képforrás

Mivel elég meleg volt kint, az ajtók nyitva voltak, így beléptünk és rögtön elkezdtünk fényképezni. Aki járt már ortodox templomban, az tudja, aki nem, annak elmondom, hogy az ortodox templomok pompában bővelkednek. Festett szentképek, ikonok, gyertyatartók, mindenféle kegytárgyak stb. Ezzel azt akarom mondani, hogy megkapja a szemet azonnal. Egyébként én nem értek egyet ezzel a nagy pompával, fényűzéssel, mert ez rengeteg pénzbe kerül, amit sokkal okosabban is lehet hasznosítani, de ez az én véleményem. Sajnos az ortodox egyház nagyon sok szolgáltatást csak pénzért ad, de ez megint nem rám tartozik.

Azt hiszem 2 - 3 képet sikerült készíteni, utána arra lettem figyelmes, hogy egy női hang ránk kiált, hogy nem szabad fényképezni, tegyük el azonnal a fényképezőgépet. Azonnal engedelmeskedtünk, én pedig románul elnézést kértem és mondtam, hogy nem tudtuk, hogy nem lehet fényképezni. Sajnos nem volt elég a bocsánatkérés, a kiabálás tovább folytatódott, záporoztak ránk a szitkok még jó néhány percig. Én a bocsánatkérés után már nem szóltam, mert annyira meglepett ez a viselkedés, hogy egyszerűen értelmetlennek tartottam bármit is mondani. Mindenki füle hallattára zúdult ránk ez a szitokzápor, ami úgy nézett ki, hogy végtelen.

Körülnéztünk és tényleg ki volt téve a tábla egy félreeső helyre, ami figyelmeztet, hogy nem szabad fényképezni. A tábla alatt volt egy asztal, ahova kegytárgyak, fényképek, gyertyák meg egyéb tárgyak voltak kitéve, amit pénzért árultak.

Én elnézést kértem a vendégemtől, ő pedig mondta, hogy menjünk innen. Kint kérdezte, hogy mit mondott a nő? Inkább nem fordítottam le neki. Sajnos őt is megviselte az eset, mondta is, hogy mit vétettünk, hogy ilyen bánásmódban volt részünk? Igazából kárt nem tettünk semmiben, nem rongáltunk, nem loptunk, nem zajongtunk de hiába. Sehogy sem tudta elképzelni, hogy miért kaptunk ekkora szidást, amint én sem.

Utána kavarogtak a gondolatok a fejemben, mert amint az elején is írtam, nem hagyott nyugodni a dolog. Gondoltam jobb lett volna más nyelven megszólalni, nem elárulni, hogy tudok románul, de minek? Tudom, hogy tévedtem, ezért beismertem, bocsánatot is kértem, de nem volt elég. Nem szabad fényképezni, a képeket pénzért kell megvenni, rendben, tudomásul vettük.

Viszont azt, hogy egy templomban, mindenki füle hallattára az egyház egyik képviselője (úgy néztem egy takarító/felvigyázó lehetett a nő) így beszéljen azzal, aki betéved és véletlenül elkövet egy  (ártatlan) hibát, azt nem tudom elfogadni. Hol van a bűnbocsánat? Azt akkor csak hirdetik, de nem jár mindenkinek? Mit kell érte tenni?

Most lehet engem elítélni, egyház ellenesnek titulálni, de elmondom, hogy sehol a világon nem bántak így azokkal, akik egy templomban ilyet csináltak, amit én, vagyis fényképeztek.
Párizsban a Sacré Coeur bazilikában is voltak többen, akik fényképeztek a tiltó jel ellenére is. Az őr odament hozzájuk, csendesen megkérte, hogy tegyék el a fényképezőgépet és aki másodszorra is fényképezett, azt kikísérték, csendben, civilizáltan és ott naponta több ezer látogató lépi át a bazilika küszöbét. Ugyanezt elmondhatom a hollandiai templomokról és képtárakról is.

Sajnos a bűnbocsánat sem jár mindenkinek és sajnos még van egy ilyen eset, ami ugyancsak egy templomban történt. Hamarosan az is következik.