csütörtök, december 18, 2014

Ártalmas politikai tudatlanság

Novemberben Romániában államelnöki választás zajlott és ahogy az ilyenkor lenni szokott, még a csapból is politika folyt. Ennek ellenére még mindig vannak hiányosságok a politikai tudás terén, súlyos hiányosságok.

Abban az időben épp utaztam és akarva, akaratlanul szem és fültanúja voltam pár érdekes jelenetnek. Ezek közül egyet most megosztok veletek.

Épp a buszon utaztam, amikor felszáll két egyszerű, hétköznapi állampolgár és leült a hátam mögé. Ismerősök voltak, akik valószínű rég találkoztak, így elkezdtek csevegni erről-arról. Nem szokásom hallgatózni, elvagyok a mások drámája nélkül is, általában zenét szoktam hallgatni ilyenkor, de most úgy hozta a sors, hogy nem voltam egyedül és neveletlenség lett volna zenét hallgatni. Így, akarva-akaratlanul is végig kellett hallgatnom a hátam mögött zajló beszélgetést.

Szó esett a közös ismerősökről, a munkahelyről, a hétköznapi gondokról, nehézségekről és természetesen szóba került a politika és a választás is.
Innen megpróbálom többé-kevésbé idézni a párbeszédet.
  • Voltál szavazni? - kérdezi a nő a férfit.
  • Akartam menni, de nem tudtam, mert elaludtam. Éjszakás voltam és későn ébredtem fel. De egyébként úgyis mindegy, mert úgyis az lesz, akit akarnak.
Uh, ez aztán az egészséges felfogás. Akinek a nyolc is páros és ennyire öntudatos, az meg is érdemli a sorsát. Ha elvennék a szavazati jogát, fogadjuk, hogy egyből felháborodna ezen az igazságtalanságon.

De ne akadjunk fel ilyen „apróságon”, menjünk tovább, ugyanis a beszélgetés folytatódik és jön a java.
  • Még mindig ott laktok? - kérdezi a férfi a nőtől.
  • Még mindig de már úgy meguntam. Olyan rosszak az utak, reggel amikor jövök munkába, egyre csak kerülgetem a gödröket.
  • Hát igen, sajnos ezek semmit nem csinálnak, csak ígérnek.
  • Sajnos. Azt hallottam, hogy ez a Iohannis Szebenben nagyon szépen rend berakta a várost, mindenki úgy dicséri. Hátha itt is megcsináltatja az utakat, mert rá szavaztam.
Ez volt az a pont, amikor már nem bírtam mosolygás nélkül. Mosolyogtam, bár sírnom kellett volna, hogy 2014-ben vannak emberek, akik az államelnöktől várják az utak javítását. Rendben, megértem, hogy nem mindenkit érdekel a politika, nem tudja mik az államelnök attribúciói. Ezzel az a baj, hogy ha az utakat továbbra sem javítják meg, az imént említett polgár az államelnököt fogja szidni és a következő választáson nem szavaz rá, mert a gödrök még mindig ott díszelegnek, vagy az életszinvonal csökkenését is az államelnök számlájára írja.

Ha csak egy ilyen ember lenne, nem szólnék semmit. De hány ilyen van, akinek fogalma sincs a dolgokról?

A szavazati jog egyben felelősséget is jelent. Egyáltalán nem mindegy kinek a nevére üti a pecsétet a polgár és kinek miért ad hatalmat. Jó lenne felnőni a feladathoz és felelősségteljesen, tudatosan szavazni.

Azoknak, akik el sem mentek szavazni, azt üzenem, hogy szó nélkül viseljék azt a sorsot, ami rájuk vár. Ha nem voltak képesek óhajukat kifejezni, akkor fogadják el panasz szó nélkül azt, amit mások döntöttek helyettük.

0 comments:

Megjegyzés küldése