Ártalmas politikai tudatlanság

Novemberben Romániában államelnöki választás zajlott és ahogy az ilyenkor lenni szokott, még a csapból is politika folyt. Ennek ellenére még mindig vannak hiányosságok a politikai tudás terén, súlyos hiányosságok.

Abban az időben épp utaztam és akarva, akaratlanul szem és fültanúja voltam pár érdekes jelenetnek. Ezek közül egyet most megosztok veletek.

Épp a buszon utaztam, amikor felszáll két egyszerű, hétköznapi állampolgár és leült a hátam mögé. Ismerősök voltak, akik valószínű rég találkoztak, így elkezdtek csevegni erről-arról. Nem szokásom hallgatózni, elvagyok a mások drámája nélkül is, általában zenét szoktam hallgatni ilyenkor, de most úgy hozta a sors, hogy nem voltam egyedül és neveletlenség lett volna zenét hallgatni. Így, akarva-akaratlanul is végig kellett hallgatnom a hátam mögött zajló beszélgetést.

Szó esett a közös ismerősökről, a munkahelyről, a hétköznapi gondokról, nehézségekről és természetesen szóba került a politika és a választás is.

Innen megpróbálom többé-kevésbé idézni a párbeszédet.

• Voltál szavazni? - kérdezi a nő a férfit.
• Akartam menni, de nem tudtam, mert elaludtam. Éjszakás voltam és későn ébredtem fel. De egyébként úgyis mindegy, mert úgyis az lesz, akit akarnak.

Uh, ez aztán az egészséges felfogás. Akinek a nyolc is páros és ennyire öntudatos, az meg is érdemli a sorsát. Ha elvennék a szavazati jogát, fogadjuk, hogy egyből felháborodna ezen az igazságtalanságon.

De ne akadjunk fel ilyen „apróságon”, menjünk tovább, ugyanis a beszélgetés folytatódik és jön a java.

• Még mindig ott laktok? - kérdezi a férfi a nőtől.
• Még mindig de már úgy meguntam. Olyan rosszak az utak, reggel amikor jövök munkába, egyre csak kerülgetem a gödröket.
• Hát igen, sajnos ezek semmit nem csinálnak, csak ígérnek.
• Sajnos. Azt hallottam, hogy ez a Iohannis Szebenben nagyon szépen rend berakta a várost, mindenki úgy dicséri. Hátha itt is megcsináltatja az utakat, mert rá szavaztam.

Ez volt az a pont, amikor már nem bírtam mosolygás nélkül. Mosolyogtam, bár sírnom kellett volna, hogy 2014-ben vannak emberek, akik az államelnöktől várják az utak javítását. Rendben, megértem, hogy nem mindenkit érdekel a politika, nem tudja mik az államelnök attribúciói. Ezzel az a baj, hogy ha az utakat továbbra sem javítják meg, az imént említett polgár az államelnököt fogja szidni és a következő választáson nem szavaz rá, mert a gödrök még mindig ott díszelegnek, vagy az életszinvonal csökkenését is az államelnök számlájára írja.

Ha csak egy ilyen ember lenne, nem szólnék semmit. De hány ilyen van, akinek fogalma sincs a dolgokról?

A szavazati jog egyben felelősséget is jelent. Egyáltalán nem mindegy kinek a nevére üti a pecsétet a polgár és kinek miért ad hatalmat. Jó lenne felnőni a feladathoz és felelősségteljesen, tudatosan szavazni.

Azoknak, akik el sem mentek szavazni, azt üzenem, hogy szó nélkül viseljék azt a sorsot, ami rájuk vár. Ha nem voltak képesek óhajukat kifejezni, akkor fogadják el panasz szó nélkül azt, amit mások döntöttek helyettük.

Mai téma: néphülyítés

Igazából ez egy mindennapos téma, mert naponta hülyítik a népet minden szinten, de én most kizárólag a média reklámokra szeretnék kitérni.

Legjobban azt lehet eladni (sok pénzért) amire az emberek nagyon vágynak, nem tudják természetes úton, saját erejükből elérni és ha tehetik, pénzért megveszik.

Az „image”-re sokat költenek az emberek. Na jó, embere válogatja, de azért sokan vannak azok, akik képesek sokat költeni a külalakra. Ami mondjuk nem rossz dolog, ha ésszel és mértékkel csinálja az ember. Az ápoltság kötelező. A fittség is jól jön, csak épp meg kell dolgozni érte, energiát és időt igényel.

Erre harapnak rá a gyártók és a forgalmazók, kihasználják a naivságot, az időhiányt és a nagy adag lustaságot, ami az emberek egy részében lakózik. Ezért lehet eladni a drága fitneszgépet, ami 5 perc használat esetén látványos izmokat ígér, a derékövet, ami pár perc használat után pár centi derékméret csökkenést ígér, a csodatablettát, ami gyors és látványos fogyást ígér és még sorolhatnám.

Ezek a tüneteket enyhítik, de a betegségre nem nagyon hatnak, ha megengedett, hogy így fogalmazzak. Mindig lesznek olyanok, akik az egyenes út helyett a rövidítést választják és ők meg is fogják vásárolni ezeket a kellékeket, tablettákat, porokat stb.

Engem az zavar, hogy valótlanságokkal és féligazságokkal reklámozzák a termékeket.

Vegyünk pár példát, hogy érthetőbb legyen, amit mondok, vagyis írok. Márkákat nem fogok említeni, mert nem akarom reklámozni ezeket a termékeket.

Fitneszgép, ami napi 5 perc használatot igényel és megszabadulsz az úszógumidtól, továbbá látványos izmokat építsz. Nem kell izzadni és kínlódni. Elég 5 perc a gépen, kihasználva a gravitációt és saját súlyodat sorozatosan felhúzva máris megvan az eredmény. Nos, aki még nem tudja, ahhoz, hogy a zsírégetés beinduljon, legalább 20 perc mozgás kell és nem is akármilyen. Az izomépítés sem egyszerű dolog, sorozatos és folyamaltosan növelendő terhelést igényel, nem beszélve a megfelelő fehérjebevitelről.

Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az a gumírozott, testmodelláló ruha. A reklám azt mondja, hogy ha felveszed, pont olyan szexi alakod lesz, mint amilyet szeretnél. Hát nem! Nem lesz szexi alakod. Pont olyan alakod lesz, mint nélküle, csak egy időre összeszorítod magad, de sokat nem tudsz csalni ezzel sem. Amikor leveted, pont olyan hurkás és úszógumis leszel, mint azelőtt.

Vajon mikor jön el az az idő, amikor az oktatásba, nevelésbe, informálásba fektetik a pénzt. Mikor jön el az az idő, amikor megtanítják az embernek, kezdve a kisiskolásokkal, hogy mi mennyi kalória, miből mennyit lehet megenni, milyen sporttal hány kalóriát lehet elégetni, milyen veszélyek fenyegetik a túlsúlyos, ülő életmódot folytató embereket, pszichológus segítséget nyújtanak az érzelmi evőknek. Mikor jön el az az idő, amikor az ilyen reklámokat valaki felügyeli és büntetést mér ki azokra, akik valótlanságokkal, féligazságokkal félrevezetik a hiszékenyeket.

És mivel a lelkiismeret nem mindenkit gyötör és amit nem tilt törvény, azt szabad, ez az idő még nagyon messze van.

Karácsonyra hangolódva

Christmas time is here
Happiness and cheer
Fun for all that children call
Their favorite time of the year

Snowflakes in the air
Carols everywhere
Olden times and ancient rhymes
Of love and dreams to share

Sleigh bells in the air
Beauty everywhere
Yuletide by the fireside
And joyful memories there

Christmas time is here
We'll be drawing near
Oh, that we could always see
Such spirit through the year
Oh, that we could always see
Such spirit through the year... 

Black Friday

Bármennyire is előrehalad az emberfaj a civilizáció rögös és gödrös útján, a túlélési és harci ösztön mindig megmarad  benne. Ha veszélybe kerül, próbál védekezni, ha az élete forog kockán, akkor mindent megtesz azért, hogy elkerülje a kegyetlen halált. 

- Ez az enyém

- Nem igaz, ez az enyém.

- Én voltam itt előbb.

- De én fogtam meg hamarabb.

- Engedd el, mert leütlek.

- Csak a holttestemen keresztül. 

- Te akartad. 

Kb. így képzelem el a képen látható két ember közötti "párbeszédet" :)

A képen látható eset Wembley-ben történt. 

Forrás

Jó dolog árleszállításokat kifogni, különösen az elektronikai cikkek esetében, ugyanis ott elég jelentős az árkedvezmény, de így? Így kell verekedni a termékekért? 

A houstonu Wallmartban sem viselkedtek példásabban embertársaink :) 

És akkor a menyasszonyi ruhákért folyó harcokat, hajtépéseket még nem is említettem :)

A kőkorszakban az ősember megtehette, hogy bunkósbottal szétverte a társa fejét, mert annak valami zsákmány volt a kezében, amiből pár napig lehetett enni, de azok az idők történelemkönyvbe valók. Azóta meg kellett volna tanulni viselkedni, szerintem. 

Sütőpor, vaníliacukor, gyufa

A kiszolgálás szempontjából egy kicsit igényes vagyok, ezért azt hiszem elég gyakori téma lesz ez a blogon. Nem várok sokat, csak annyit, hogy azért a pénzért, amit otthagyok a boltban, tisztességesen szolgáljanak ki. Sokat kérek? Szerintem nem. 

Egyszer volt, hol nem volt, a '90-es évek elején történt ez az eset, abban az időben, amikor minden sarkon, minden garázsban egy kis élelmiszerbolt működött. A közelünkben is volt egy ilyen kis bolt, rendszeresen vásároltam ott a szükséges élelmiszereket, mint tej, kenyér, felvágott stb. Ebben a kisboltban volt két fiatal csaj kiszolgáló, akik összetévesztették a kisboltot a divatszalonnal és a pletykapartival. Mondjuk az, hogy minden nap kitupírozott, kifestett pogácsákként jelentek meg rövidnadrágban, nem zavart annyira, de amit csináltak, az már igen. Többször megtörtént, hogy kilépett a boltból az előttem lévő vevő és amint becsukta az ajtót, vagy még be sem csukta és elkezdték kibeszélni. Ez egy rettentő csúnya dolog. Tudtam, hogy engem is pont úgy fognak kibeszélni amint kiteszem a lábam a boltból. Meg sem fordult a kifestett, kifrizurázott fejükben, hogy ez sértő lehet a vevőre nézve.

Buszozás

Nemrég busszal zötyögök hazafele. A célhoz közeledve felállok a helyemről és az ajtóhoz állok. Előttem áll egy idős néni. Gondoltam ő is leszáll, vagy esetleg még megy pár megállót, mert az idősebbek sokszor megcsinálják azt, hogy megállnak az ajtónál, hogy könnyebben tudjanak leszállni. 

képforrás

A busz már fékezett, amikor a néni hozzám fordult és megkért, hogy menjek előre, mert ő nehezebben és lassabban tud csak leszállni. Mondom a néninek, hogy együtt fogunk leszállni, segítek én. Azt hiszem 5 percig hálálkodott nekem :)

Egyébként én mindig körülnézek, leszálláskor és felszálláskor is, a kezem nyújtom az idősebbeknek, le- és felsegítem őket. Ez valahogy így természetes. Nekem semmiség, de nekik nagyon nagy segítség ez a kis figyelmesség. Jó érzés tudni, hogy segítettem valakinek.

Sötétkék pulóver

Jó pár évvel ezelőtt a sötétkék volt a mindenem. Én a divatot úgy értelmezem, hogy nekem az divat, ami jól áll, előnyös és tetszik. Lehet nem pont azt tartják divatosnak, amit én hordok, de meggyőződésem, hogy mindenki azt vegyen fel, ami jól áll, ami előnyös számára, nem pedig azt, amit a divatdiktátorok előírnak épp.

Szóval elindultam sötétkék pulóvert vásárolni. Beléptem egy kis butikba amit az utcáról ígéretesnek véltem és körülnéztem. Egyedüli potenciális vásárló voltam, így az eladó lány azonnal megkérdezte mit szeretnék. Mondtam neki, hogy sötétkék pulóvert keresek.

- De hát az nem divat! - jött a válasz - a rózsaszín, a bébikék a divat, meg a hasonló világos árnyalatok. 

- Köszönöm szépen - válaszoltam illedelmesen és kiléptem a boltból.

Mondjam tovább? :) Illik ilyet mondani a vevőnek? Ha megkérdeztem volna tőle, hogy mi a divat, akkor igen, de másként tuti nem. Ezek szerint ami nem divat, azt nem is szabad felvenni?

Mélységesen utálom a rózsaszínt,  a bébikéket sem szeretem, nem is áll jól nekem, ugyanis világos a bőröm és a hajam színéhez sem passzol. Az ilyen boltokat messzire elkerülöm. Minimálisak az elvárásaim, csak annyit kérek, hogy megbecsüljenek a boltban. Nem kérek vörös szőnyeget, se kiemelt figyelmet, de azért az elvárom, hogy a döntési jogom megmaradjon és ne kapjak kéretlenül divattájékoztatót. Ennyit.