Novemberben Romániában
államelnöki választás zajlott és
ahogy az ilyenkor lenni szokott, még a csapból is
politika folyt. Ennek ellenére még mindig vannak
hiányosságok a politikai tudás terén,
súlyos hiányosságok.
Abban az időben épp utaztam és
akarva, akaratlanul szem és fültanúja voltam pár
érdekes jelenetnek. Ezek közül egyet most megosztok
veletek.
Épp a buszon utaztam, amikor
felszáll két egyszerű, hétköznapi
állampolgár és leült a hátam mögé.
Ismerősök voltak, akik valószínű rég
találkoztak, így elkezdtek csevegni erről-arról.
Nem szokásom hallgatózni, elvagyok a mások
drámája nélkül is, általában
zenét szoktam hallgatni ilyenkor, de most úgy hozta a
sors, hogy nem voltam egyedül és neveletlenség
lett volna zenét hallgatni. Így, akarva-akaratlanul is
végig kellett hallgatnom a hátam mögött zajló
beszélgetést.
Szó esett a közös
ismerősökről, a munkahelyről, a hétköznapi
gondokról, nehézségekről és
természetesen szóba került a politika és a
választás is.
Innen megpróbálom
többé-kevésbé idézni a
párbeszédet.
- Voltál szavazni? - kérdezi a nő a férfit.
- Akartam menni, de nem tudtam, mert elaludtam. Éjszakás voltam és későn ébredtem fel. De egyébként úgyis mindegy, mert úgyis az lesz, akit akarnak.
Uh, ez aztán az egészséges
felfogás. Akinek a nyolc is páros és ennyire
öntudatos, az meg is érdemli a sorsát. Ha elvennék
a szavazati jogát, fogadjuk, hogy egyből felháborodna
ezen az igazságtalanságon.
De ne akadjunk fel ilyen „apróságon”,
menjünk tovább, ugyanis a beszélgetés
folytatódik és jön a java.
- Még mindig ott laktok? - kérdezi a férfi a nőtől.
- Még mindig de már úgy meguntam. Olyan rosszak az utak, reggel amikor jövök munkába, egyre csak kerülgetem a gödröket.
- Hát igen, sajnos ezek semmit nem csinálnak, csak ígérnek.
- Sajnos. Azt hallottam, hogy ez a Iohannis Szebenben nagyon szépen rend berakta a várost, mindenki úgy dicséri. Hátha itt is megcsináltatja az utakat, mert rá szavaztam.
Ez volt az a pont, amikor már
nem bírtam mosolygás nélkül. Mosolyogtam,
bár sírnom kellett volna, hogy 2014-ben vannak
emberek, akik az államelnöktől várják az
utak javítását. Rendben, megértem, hogy
nem mindenkit érdekel a politika, nem tudja mik az államelnök
attribúciói. Ezzel az a baj, hogy ha az utakat
továbbra sem javítják meg, az imént
említett polgár az államelnököt fogja
szidni és a következő választáson nem
szavaz rá, mert a gödrök még mindig ott
díszelegnek, vagy az életszinvonal csökkenését
is az államelnök számlájára írja.
Ha csak egy ilyen ember lenne, nem szólnék semmit. De hány ilyen van, akinek fogalma sincs a dolgokról?
A szavazati jog egyben felelősséget is jelent. Egyáltalán nem mindegy kinek a nevére üti a pecsétet a polgár és kinek miért ad hatalmat. Jó lenne felnőni a feladathoz és felelősségteljesen, tudatosan szavazni.
Azoknak, akik el sem mentek szavazni, azt üzenem, hogy szó nélkül viseljék azt a sorsot, ami rájuk vár. Ha nem voltak képesek óhajukat kifejezni, akkor fogadják el panasz szó nélkül azt, amit mások döntöttek helyettük.








